A következő időszakban hetente négy vagy öt nap a fiú lakásában töltöttek néhány órát. Munka után valahol az egyetem körül találkoztak, és mentek haza. Időnként eljártak szórakozni, vagy egy partira. Berrynek megfelelt ez a kapcsolat. A lány nagyon gyorsan tanult, és két hét után már tanára is elégedett volt a tanítványával. Hetenként néhányszor, ha mindketten egy időben végeztek az egyetemen közösen elmentek Berry lakására, és általában este a lány hazament, de ha nem volt munkája, ottmaradt éjszakára is.
Három hónapig tartott a kapcsolatuk, amikor egyik gyerekkori barátja figyelmeztette, hogy a lány megcsalta. És megnevezte a fiút, akivel barátnője lefeküdt.
Aznap először hazament, összepakolta Samanta dolgait, és betette a csomagtartóba. Megbeszélt a lánnyal egy találkozót, majd elment érte a fitnesz klubba. Mielőtt elindultak, a lényegre tért.
- Azt hallottam, hogy megcsaltál, mi ebből az igazság?
- Semmi, valakinek nem tetszik, hogy együtt járunk.
- Jó, akkor most találkozunk azzal a sráccal, akivel állítólag lefeküdtél, és a barátommal, akinek ő elmondta.
- Nem akarok találkozni senkivel, csak veled akarok lenni.
- Ha adsz magadra, nem engeded, hogy valótlan dolgokat mondjanak rólad. Engem meg kifejezetten zavar, ha a barátnőmről hazugságokat terjesztenek.
- Jó, valóban lefeküdtem vele, de csak azért, mert meg akartam neki mutatni, hogy nem vagyok egy frigid szuka, ahogy állítja.
- És sikerült meggyőznöd?
- Most ez nem számit, csak az, hogy hidd el ez egyszeri és nagyon buta félrelépés volt. Soha többé nem fog előfordulni.
- Erre mérget vehetsz. Most hazaviszlek, a dolgaid itt vannak a csomagtartóban. És ezzel a mi kapcsolatunknak vége.
- De hát szeretlek, az isten verje meg. Hülye voltam, és nem lesz még egy ilyen eset, ígérem.
- Ha valóban szeretnél, nem tudtad volna megtenni. De nincs miről beszélni, megszegted az egyes számú szabályt. Én tiszta lapokkal kezdtem a kapcsolatunkat. Nagyon jól tudtad, amíg együtt vagyunk, nem lehet senki más egyikünk életében sem. Lényegtelen, hogy miért csináltad, megtetted, és most ezzel vége.
Hazavitte a lányt, aki a rövid utat végigsírta. Felvitte az utazótáskát a lány lakásába, és elment. Ő tudta, hogy örökre. De mint kiderült ezt a lány sehogy nem akarta elfogadni. Folyamatosan kereste telefonon. Eleinte próbálta megmagyarázni, de hiába mondott bármit, a lány csak azt hajtogatta, megbánta, amit tett, és vissza akarja kapni a fiút. Amikor látta, hogy hiába hívja telefonon, személyesen is kereste többször a lakásán, vagy bent az irodában. Egyik ilyen alkalommal, Berry három munkatársa előtt kérte számon, hogy nem hívta vissza. A fiú kihasználta a kínálkozó alkalmat.
- Nagyon jó, hogy most itt kerestél, jelen van három tanú, előttük kijelentem, ha nem hagyod ezt abba, feljelentelek zaklatásért.
Ezután kezdett el a lány Elisa galériájába járni. Amikor először volt ott, megszólította az asszonyt.
- Elnézést, ön ugye Berry édesanyja?
- Igen, az vagyok.
- Én a fia barátnője vagyok, illetve szerinte csak voltam. Beszélhetek önnel?
- Ha a kapcsolatukról akar beszélni, az nem tartozik rám. A fiam felnőtt ember, nem szólok bele az életébe.
- Akkor csak arra kérem, mondja meg neki, hogy nagyon szeretem.
- Ne haragudjon, de nem mondok meg semmit. Ha a barátnője, mondja meg neki személyesen.
A lány ezután minden héten egyszer bement, végignézte a kiállított műveket, Elisanak udvariasan köszönt, nem mondott és nem kérdezett semmit. Később egyre ritkultak ezek a látogatások, de még évek múlva is elment néha a galériába, mintha arra számítana, hogy a fiú, ha sokszor hall róla megenyhül iránta.
Berry mosolygott, hogy anyja milyen frappánsan oldotta meg szombaton, amikor Samantha és Zoe a galériában véletlenül találkoztak. A családja akkor még nem tudta, hogy vasárnap eljegyzik egymást új barátnőjével.