Barry anyja a napközben előkészített ételeket előveszi, hogy megfőzze a vacsorát, és Zoé segít neki. A házi majonézt és a salátát ő készíti el, nagyon szakszerűen.
- Nem is gondoltam, hogy otthon vagy a konyhában is.
- Ezt a hét végét most arra szánom, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan elkényeztetett hercegkisasszony, amilyennek ti elképzeltek.
Mary szokása szerint beleszól a beszélgetésbe.
- Látod anyu, hogy pedálozik a csaj?
- Te csak ne beszélj, hanem tanulj viselkedni.
- Én még nem akarok elkelni.
- Még csak az kéne a te korodban. De a trófeagyűjtési mániádon azért nem ártana változtatni.
- Mit akarsz, már tíz napja nem feküdtem le senkivel.
- Na, csak nem fordult komolyra a dolog? – Ezt már Zoé kérdi a lánytól.
- Te mondtad, hogy ne kísérletezzek gyengébb minőséggel.
- Egyébként ma beszéltem a kisfiúval.
- Én is, amúgy a neve Robert.
- Nagyon jól tudom, de úgy szeretem így szólítani. Olyan érzékeny rá, és ez engem úgy izgat.
- Te csak ne izgulj az én barátomra. Majd megmondom neki, hogy hívjon téged öreglánynak.
- Mit is mondtál, mi a neve?
És a két nő kacagva öleli meg egymást. Elisa jólesően mosolyogva hallgatja a lányok szerető évődését.
Mire a vacsora elkészül, megérkezik Steve a barátjával a plasztikai sebész konferenciáról.
- Szervusztok, szépségeim. Milyen jó, hogy nem mindenki ilyen tökéletes, mint ti, éhen halnánk apátokkal együtt.
- Szervusz, te nagy dizájnér. Ahogy munkám során elnézem az agyonsztárolt filmcsillagokat, mindig felfedezem az újabb sziké vonásaidat. És arra is emlékszem, ha nem azok lennénk, akik vagyunk, még mindig várhatnék az első műtétemre.
- Na, gyere te istennő, had nézzem meg művészetem eredményét.
- A fenekemet is látni akarod?
- Nem abban csak had gyönyörködjön Berry. Tudjátok, ez a lány milyen szép volt, amikor először hozzám jött?
- Akkor miért metélted össze? - Kérdezi Berry.
- Pont te kérded? Hogy lehet ennek a hatalmas szempárnak nemet mondani?
- Meg az apja pénztárcájának. – Ezt már Mary teszi hozzá.
Képek a fejezethez: