Szerdán Berry telefonon felhívja Lisat, és beszámol neki az eljegyzésről. Egy órán keresztül beszélgetnek, a lányt mintha nem érte volna váratlanul a bejelentés.
Pénteken a család együtt repül Los Angelesbe, a Long Beach repülőtérre. Gépük este fél nyolc előtt indul, és az egy órás út gyorsan eltelik. A repülőtéren Zoe várja őket a család kis mikrobuszával. Természetesen kijött eléjük Mary új barátja is. Nagy a boldogság, hogy a két fiatal újra találkozhat. A kis csitri úgy ugrik Robert nyakába, mintha ott helyben le akarná teperni a váróterem kövezetén. Tizenhét napja búcsúztak el itt a repülőtéren, és ez az idő a fiatal lány számára maga volt az örökkévalóság. Hiába beszéltek minden nap Skypen, nem ölelhette és csókolhatta a fiút. Szorosan átkarolja szerelmét, mellét hozzádörzsöli, egy óvatlan pillanatban még a fiú lába közé is benyúl, mint aki leltározik.
De boldog az ifjú jegyespár is, bár ők csak három napig nem látták egymást élőben.
Aztán elindulnak haza, Mary a fiúval, a többiek, és a csomagok a kisbusszal. Negyven percig tart az út Zoe szüleinek házáig, az Óceán sugárútra Santa Monicaba.
A jegyespár csak január elsején ismerték meg egymást, és tizenkilencedikén megkérték egymás kezét. Ez alatt csak kilenc napot voltak együtt, azt is két részletben.
A menyasszony huszonöt, a vőlegény huszonhat éves, és eddig mindketten nagykanállal falták az életet, van összehasonlítási alapjuk.
Zoe apjának házában a szülők úgy köszöntik egymást, mint gyerekkori barátok, láthatóan örülnek az eljegyzésnek.
A ház ura felbont két üveg pezsgőt, és koccintanak a jegyesekre. Aztán megbeszélik, hogy a fiatalok hogyan kérték meg egymás kezét.
Mindenki nevet, Charlie szokásához híven a legharsányabb közöttük.
Aztán nem mindennapi esemény rázza fel a hangulatot. Robertben, akit csecsemőkora óta nevelőszülők neveltek fel Charly házvezetőnője felismeri rég elvesztett fiát. A találkozás mindenkit felkavar, órák kellenek hozzá, hogy a kedélyek lecsillapodjanak.
Másnap tíz órakor mindenki az asztal körül ül, még mindig az előző esti rendkívüli találkozás hatása alatt reggeliznek. Nem mindennapi esemény, hogy húsz év után a szülők megtalálják elvesztett gyermeküket.
Közben Zoe bemegy az irodába, és elkíséri őt Berry, és Mary, hogy megnézzék a nagy Charly szentélyét. Amíg a szépséges producer tárgyal egy ismert filmcsillaggal, a testvérek rácsodálkoznak a falakra kitett rengeteg fotóra. Az utóbbi évek szinte valamennyi filmsztárja jelen van a képeken.
Este nyolckor kezdődik az eljegyzési parti, a család San Franciscoi fele már egy tucatnyi filmcsillagot ismer a január elejei parti óta, melynek ők is részesei voltak.
A házigazda türelmesen kivárja, amikor már mindenki túl van a vacsorán. Magához kéri a jegyeseket és belekezd ünnepi beszédébe.
- Kedves barátaim, egy apa életében van néhány jelentős dátum. A gyermeke születése, diplomájának átvétele, vagy az első munkanapja az apja irodájában. Ezeken már túl vagyok, és azt hittem, a következő jelentős dátum az lesz, amikor a lányom ott sír a koporsóm mellett. Már nem reméltem, hogy valaha unokával örvendeztet meg, úgy selejtezte le az összes udvarlóját. Bár megjegyzem a fele valóban selejt volt. De valami történt, hála ennek a nagyszerű fiatalembernek. Ő jött, látott, és győzött. Örömmel tudatom veletek, hogy hosszú, kilenc napos együttlét után a lányom megkérte Berry kezét, és ő igent mondott.
Mindenki tapsol, és nevetnek a házigazda bejelentésén. Egy negyven éves filmcsillag, aki az éppen aktuális sztár férjével van jelen, felemeli a pezsgőspoharát.
- Gratulálok Zoe, ez a fiú nekem is megérne egy-két ajtócsapkodást.
Charly elégedett az estével, Hollywoodban holnap mindenki az eljegyzésről fog beszélni.