Zoe és Robert a déli járattal utaznak, és három óra előtt érkeznek San Franciscoba. Mary a szokásos rituáléval fogadja a fiút. Mint az őrült rohan felé, felugrik rá, karjait a nyaka köré, lábait a dereka köré kulcsolja, és csókolgatja, ahol csak éri. Az utasok kikerülik őket, diszkréten mosolyogva. Ahogy a szenvedélyáradat csillapodik, mennek tovább a család felé. Ekkor elindul egy fiatal lány velük szemben, és amikor félúton találkoznak, Mary látva, hogy nem kell őket egymásnak bemutatni, továbbmegy. Üdvözli Zoet, aki a család köszöntésén már túljutott, és azonnal ki akarja sajátítani, mert fontos női ügyeket kell vele megbeszélni.
Robert és testvére már egymást ölelik, a lány zokog, a fiú szeméből is csendesen folynak a könnyek. A család tisztes távolból elérzékenyülve nézi őket. Percek telnek el, míg a lány, sírós hangon meg tud szólalni.
- Úgy örülök neked, testvérem.
- Én is boldog vagyok, hugicám.
Amikor hazaérnek, és a legfontosabb dolgokat a család megbeszéli, a két testvér, Emma és Robert félrevonulnak egy kis beszélgetésre. A testvérek csak most találkoztak egymással először. Még az is szokatlan nekik, hogy van testvérük.
- Hogy érzed magad hugi külön a családtól?
- Nagyon klassz az iskola is, meg az életem is, de persze mindenki hiányzik.
- És mi a helyzet a fiúkkal?
- Vannak barátaim, de semmi több. És ha arra vagy kíváncsi, még szűz vagyok.
- Kettőezer-tizenötben, akkor te vagy a fehér holló.
- Meglehet, de ez nem fáj. És nem vagyok prűd, talán csak túl romantikus.
- Érted még nem jött el a herceg fehér paripán?
- Inkább azt mondanám, hogy akit én szívesen láttam volna a saját hercegemnek, az nem hozzám jött el.
- Hát biztos, hogy majd eljön a te herceged is, ne kapkodd el.
- Marynek is ezt javasoltad volna?
- A volna soha nem számit, csak az, ami van, és ami lesz.
Barry és Zoe ez alatt bemennek a városba, hogy találkozzanak egy fiatal színésszel és egy színésznővel. A Réveille kávézóba ülnek be, közvetlenül a Castro színház mellett. Zoe úgy mutatja be Berryt, mint a társát, ezt a művészek félreértik, azt hiszik, hogy üzleti társak.
A beszélgetés a szokásos módon történik, hosszasan taglalnak minden lényegtelen eseményt a politikáról, a városról, a színházi világról. Az előadás előtt a két színész elmegy felkészülni, és ők megbeszélik, hogy melyikről mi a véleményük.
- Mit szólsz hozzájuk, mint kívülálló?
- A nőt izgalmasabbnak vélem, mint a fiút, de gondolom, az lesz a döntő, hogy egy óra múlva mit produkálnak.
- Én meg úgy éreztem a nő túljátszotta magát, a fiú önmagát adta.
- Nem vitatkozom, te vagy a szakértő. A beszélgetés közben az jutott eszembe, hogy melletted kultúrember leszek.
- De ugye cserébe nem várod el, hogy én meg jogászkodjak?
- Én teljes mértékben liberálisan gondolkodom. Mindenki azt tegye, ami neki jó, ha az másokat nem zavar.
Átsétálnak a színházba, és megnézik az előadást. A darab tragikomédia, nagyon jól szórakoznak, kiváló a rendezés, és a két színész, akikkel délután találkoztak kiemelkedik a társulatból.
Később, amikor hazaérnek, mindenkit a teraszon találnak, jókedvűek, láthatóan sok koktél fogyott a nap folyamán. Megtudják, hogy korán vacsoráztak, utána a házi gazdáék és Robert húga bementek a nappaliba, hogy a lányt, akivel most találkoztak először kifaggassák az életéről. Addig Mary a barátjával bezárkóztak a lány szobájába, és nemrég csatlakoztak a többiekhez.