A kirándulók bemennek a földszinti üzletbe, hogy megkóstoljanak néhány fajta bort. A második pohárnál tartanak, amikor bejön a tulajdonos, és meglátja Berryt.
- Hát te mit keresel itt? Nem tudtam, hogy jössz, van valami sürgős dolog?
- Nem, a családommal vagyok itt, kirándulunk, és kóstolgatunk.
- Mit terveztetek mára?
- Csak kirándulunk a völgyben, és néhány borászatba benézünk.
- Miért nem szóltál? Hol a családod?
- Berry bemutatja őket, és a tulajdonos őszinte rajongással mondja.
- Nem képzeled, hogy négy ilyen gyönyörű hölgyet csak úgy elengedek, hogy a konkurenciát boldogítsd velük. Kérek két percet, megszervezem a napi programotokat, addig kóstolgassatok.
Szól a munkatársának, hogy melyik borokat kóstoltassa, és a család a cég vendége. Aztán elrohan intézkedni. Eddig a kóstolópoharakba legfeljebb fél deci bort töltött egy fajtából az alkalmazott, most félig tölti a poharakat. Steve szól, hogy maradjanak az eredeti mennyiségnél, mert végig szeretnék kóstolni a kínálatot.
Aztán visszajön a tulaj, és már viszi is őket a parkolóba. Elmondja a programot, de először tesz egy megjegyzést.
- Nem hiszem el, hogy ő az édesanyád. Óvodás korban a nők nem szoktak szülni.
- Az a helyzet, hogy amikor szülés miatt kimaradt az óvodából, huszonöt éves volt.
- Hihetetlen, a kora is, meg az is, hogy lehet valaki ilyen gyönyörű. De térjünk a programra. Most elmegyünk a legmagasabban lévő ültetvényünk felett a gerincre, és megnézitek a völgyet madártávlatból. Utána visszajövünk és megebédelünk, aztán benézünk a borászatba.
Vendéglátójuk egy terepjáró kulcsát átadja Berrynek, akihez beszáll a három fiatal. A tulaj beül a másik kocsiba, az ő utasai a szülők, és Zoe. A két kocsival ezután felmennek a szőlősorok között egy magas pontra, és onnan néznek le a völgyre.
Csodálatos látvány, ameddig a szem ellát, mindenütt szőlősorok. A tőkék tetejére keskeny alumínium fólia csíkok vannak kötve, ezt a lágy szellő lengeti, és a sokmilliónyi lebegő fémcsík villódzik a napsugarakban. Ilyen látványban még egyiküknek sem volt része.
A borászatnak ebben a völgyben ötvenkét hektár szőlőterülete van egy tagban, ez most ott van a lábuk előtt. Még fél órát gyönyörködnek a tájban, és visszaindulnak az étteremhez.
Mire megérkeznek, már elő van készítve részükre egy nagy kerek asztal nyolc terítékkel. És az ebéd is olyan, mint az előző látvány, onnan fentről. Koktéllal kezdik, ami a ház specialitása. Előételnek majonézes, osztrigaszószban párolt homárkoktélt kapnak. A főétel új-zélandi bárány szűzpecsenye tormás burgonyafánkkal, barnamártással. Végül somlói galuska fejezi be az ételsort. Az előételhez Sauvignon Blanc, a főételhez vörös cuvée, és a desszerthez késői szüretelésű chardonnay kerül felszolgálásra. A desszert a családnak ismerős, Elisa testvérének anyósa hozta magával a receptet, sok éve, amikor emigrált. Elisa kíváncsian meg is kérdi a borászat tulajdonosát.
- Magyar cukrászotok van?
- Nocsak, nemcsak gyönyörű vagy, de tájékozott is. Három évig volt az étteremben egy magyar cukrász, akit kisegítőnek vettünk fel. Egy hónap után már ő volt a cukrászatunk vezetője. De sajnos sok a turista nálunk, és az egyik kedves vendégünk elcsalta, ma egy két Michelin csillagos étterem cukrászatát irányítja.
- Ugyanolyan, mint amit Susantól tanultunk, csak elegánsabban tálalva. – Ezt már Mary jegyzi meg.
Ebéd után megnézik a borászatot, és ott is kóstolgatnak. A tulajdonos egész idő alatt figyelte vendégei ízlését, és a legjobban tetsző borokból egy-egy kartonnal beraknak a kocsijukba, összesen négyszer tizenkét palackot. Berry tiltakozik, de a tulaj leinti.
- Már annyi hasznot termeltetek nekünk, hogy ez a legkevesebb, amit tehetek viszonzásképpen.
Amikor Hazaérnek, késő este van, és aznap már senkinek nincs étvágya. Inni sincs kedvük, kiülnek a teraszra, mert Zoe még gyönyörködni akar a csodás látványban. Közben megbeszélik a nap eseményeit, aztán fél óra múlva Berry megjegyzi.
- Nem emlékszem arra, hogy valaha is ültünk itt úgy, hogy senki nem akart inni, akár csak egy üdítőt is.
Vasárnap délelőtt miután mindenki felkel, megreggeliznek, a mikro busszal elmennek a Golden Gate parkba. Sétálnak, beszélgetnek, közben beülnek a japán teakertbe. Két órakor megebédelnek az Acquerello étteremben a Sacramento utcában. Ezután hazaautóznak, és elköszönnek Robert húgától, aki kocsijával visszamegy az egyetem környékén bérelt lakásába.
Még van több mint egy óra az indulásig, a szülők beülnek a nappaliba, és gyerekeik partnereikkel visszavonulnak a szobáikba. Később a fiatalok lebeszélik a szülőket, hogy ők is kimenjenek a repülőtérre, így a két pár együtt indul el Berry kocsijával. Útközben megbeszélik, hogy a következő hétvégén Mary és Berry mennek Los Angelesbe.
A búcsúzkodás közben Berry érzi, hogy valaki nagyon nézi őket, oldalra fordul, és meglátja Lindát. Int neki, és a fejével biccent felé, Zoe mosolyogva megkérdezi, - kísért a múlt?