A két anya ebéd után átöltözik, és azonnal visszamennek, a család többi tagja fél négykor lép be a galéria ajtaján. Már minden a helyén van, az irodában készen várja a vendégeket a büfé asztal. Elisa még egyszer körbemegy, egy utolsó ellenőrzésre, és a lába a földbe gyökeredzik, ott áll vele szemben a testvére egy utazótáskával. Ölre kapják egymást, és ölelkezve egymást csókolgatva forognak körbe, mint a tinédzserek. Caroline megint rácsodálkozik, hogy az ikertestvérek mennyire egyformák, és milyen gyönyörűek. Aztán ott terem mellettük Berry, kikapja anyja kezei közül a nagynénjét, hatalmas csókot nyom a szájára, és úgy öleli, mintha a lelket is ki akarná belőle szorítani.
Négy órakor már ötven ember szorong a helyiségekben, a város krémje. Egy neves művészettörténész megnyitja a kiállítást, méltatja Caroline Amirovich munkáját. Elmondja, hogy itt a városban kevésbé ismerik, mert nem tud annyit festeni, hogy mindenhová eljussanak a képei. De New York-ban, és saját lakóhelyén Los Angelesben nagyon népszerű művész. Képeinek nagy részét elajándékozza, de azok a művek, amelyek galériákban eladásra kerülnek több ezer dollárért kelnek el. A művész a közelmúltban lett jó barátja a galéria tulajdonosának, ez adja a lehetőséget, hogy a jövőben a művésznő képei San Francisco lakói számára is hozzáférhetőek legyenek.
Később kérdésekkel bombázzák a művészt, és az egyik látogató felfedezi, hogy az egyik portré modellje jelen van a kiállításon. Ez futótűzként fut körbe, megkérik Zoet, álljon a kép mellé, hogy a művet az eredetivel összehasonlíthassák. Az egyik helyi potentát közben elmondja, van egy saját képe a művésztől, amit a festő férjétől kapott ajándékba. Ez a hír ismét egy perc alatt körbefut, és már összekapcsolják a két nevet, kevesen vannak, akik a híres filmproducer nevét még nem hallották. A képek értéke néhány perc alatt a többszörösére nő, bár a kiállított alkotások ára nem szerepel sehol. Mindenki Elisat nyaggatja, hogy szeretne a képekből vásárolni, és ekkor a művész jelzi, hogy szeretne szólni.
- Szeretném az itt kiállított képeimet árverésre bocsájtani, és a befolyt összeget jótékony célokra ajánlom fel. A héten kedves barátnőm műhelyében készítek néhány szobrot. Nem tudom, milyenek lesznek, ha méltónak találom őket, szombaton ide kerülnek a festmények mellé, és bővítik majd az árverési tárgyak körét.
Ezután Elisa kér szót.
- Nem akarok a barátnőmtől lemaradni, néhány munkámat én is felajánlom aukcióra, és a jelenleg kiállító művészekkel is beszélek. Jövő szombatra meghirdetjük az árverést. Pénteken reggeltől csak azok a művek lesznek itt bemutatva, amelyek az aukción részt vesznek. A teljes bevételt felajánljuk annak az alapítványnak, amelynek sokan adakoztatok néhány hónapja Sam barátunk szervezésében. Abból a pénzből elindult egy kiváló program, és ezt szeretnénk mi is segíteni. Akkor ingyen adtatok pénz egy jó ügy érdekében indított projektre, most ismét segíthettek, de a pénzetekért értékes alkotásokat kaptok cserébe.
Még két órán keresztül állják az érdeklődők nyomását. Amikor az összes vendég hazamegy, Jade azt javasolja, hogy ők hárman, - a francia gráciák - menjenek el hármasban mulatni, mert ma valami nagy dobást indítottak el.
A fiatalok és Steve hazamennek, és a három nő belehasít az éjszakába. Mary nem hazudtolja meg magát a megjegyzésével.
- Apa a serifnek szólj, hogy éjjel lesz egy kis balhé. Ha ez a három bomba nő valahol megjelenik, a sok kanos pasas nem tudja majd, hogy mit akar a három csaj, ha nem akar semmit.
Akik otthon maradtak, kilenc órakor esznek egy könnyű vacsorát, és koktéloznak. A férfiak lemennek úszni a medencéhez, a lányok fent maradnak, mert Zoe a panorámában akar gyönyörködni. Éjjel egy órakor mennek aludni, a francia gráciák ekkor még valahol mulatnak.
A fiatalok együtt reggeliznek, már jó későn, addigra Jade már az ebédet készíti, közben a két művész a műteremben dolgozik. A két lány is beáll a konyhába segíteni, a fiuk és Steve lemennek a medencét takarítani.
Az asszonyok megbeszélték, hogy az ebéd három órakor lesz, utána a gyerekeknek még egy rövid pihenés belefér a délutánjukba. Később majd a négy fiatal együtt megy ki a repülőtérre, szülői kíséret nélkül. Azt is eldöntötték még este a bárban, hogy Jade lesz a szakács, testvére és barátnőjük mennek agyagozni. A szakácstól azt kérték, hogy anyósától tanult magyar ételeket készítsen, mindegy, hogy mit, egy a fontos, hogy somlói galuska legyen a desszert.
A két művész a műterembe nem enged be senkit, de amikor az ebédhez előjönnek, titokzatosan súgnak-búgnak, a többieket nem avatják be a délelőtti eseményekbe.
Az ebéd fenséges, tejfeles erdei gombás burgonyaleves, csirkepörkölt nokedlivel, friss csalamádéval, és a rendelés szerinti somlói galuska.
A művészek ismét visszavonulnak alkotni, a fiatalok lepihennek. A pihenés mikéntjéről mindenkinek megvan a maga véleménye. A romok eltakarítását Steve magára vállalja, és sógornőjét beparancsolja a szobájába, rajta látszik, hogy valóban fáradt, a hosszú éjszaka és a főzés után.
Amikor a fiatalok készülődnek az induláshoz, Caroline behívja őket a műterembe, és megmutatja alkotását. Zoe feje agyagba gyúrva, még a műtét előtti orrával. Mindenki le van nyűgözve olyan élethű a portré. Berry csak ámul, miközben megjegyzi.
- Milyen gyönyörű voltál a sas orroddal.
- Ha akarod, visszaoperáltatom. Most már nekem mindegy, elkeltem.
Jade ölelgeti Carot, úgy mondja neki.
- Milyen tehetséges vagy, az ember azt várja, mikor szólal meg az agyag fej.
- Olyan könnyű volt megformázni, az ujjaimban éreztem a lányom arcának minden kis redőjét.
És Elisa megmutat egy másik fejet, tökéletesen olyan, mint az előző, csak ezen már a jelenlegi orr látható. A társaságnak mondja, de mintha töprengve magához is beszélne.
- Döbbenetes, hogy milyen gyorsan dolgozik a csaj, ahogy néztem munka közben, csak ámultam. Fél nap alatt két tökéletes portré, nem térek magamhoz.
Zoe ott áll a két portré előtt és csendben folynak a könnyei.
- Mi a baj kislányom, siratod a régi orrodat?
- Olyan boldog vagyok, hogy az anyukám ilyen fantasztikus nagy művész.
Anya és lánya összeölelkeznek, és elbúcsúznak egymástól, indulni kell a repülőtérre. A fiatalok a repülőtéren búcsúzkodnak, aztán a gép felszáll fedélzetén Zoe és Robert, még mindig a látottak hatása alatt vannak.
Berry is a szobrokra gondol, és erről eszébe jut az a régi franciaországi nyár.