Berry azonnal hívja Zoet, és elmondja, Lisa azt szeretné, ha ő kísérné az Oscar átadásra.
- Nagyon jó, elintézem, hogy együtt menjünk a limón, én apával, te a lánnyal vonulunk be. És egymás mellett ülünk az átadáson és a vacsorán is. Jó lesz így?
- Ezt akartam kérni, atyaisten, jó lesz vigyázni a gondolataimra. Te egy boszorkány vagy.
- Most nem érek rá, hogy méltón megválaszoljak, sok intézni valót adtál. Nem tudod véletlenül, hol csinálják a barátnőd ruháját?
- Azt mondta a Diortól kapja ajándékba, ezt miért kérdezed.
- Női kíváncsiság csupán. Csókollak, megyek elvégezni a feladatot, amit adtál.
Zoe azonnal hívja a titkárnőjét, hogy szervezze át az ülésrendet, és hívja fel a Dior szalont, a ruha, amit megrendelt kell, de azt varrják meg neki, amit ma Rómában Lisa kiválaszt, teljes titoktartás mellett. Ha gond van, a szalon hívja fel őt a mobilján. És ahogy megbeszélték vasárnap megy az utolsó próbára.
Elisa műtermében közben lázasan folyik a munka. Csütörtök éjjel kiégetik a nap terméseit. Pénteken reggel korán minden alkotást becsomagolnak, beviszik a galériába, és a két nő átrendezi a galériát. A korábban kiállított képek és szobrok felét beteszik a raktárba, a másik felét az alkotók felajánlották az árverésre. Délelőtt szépen berendezik a termeket, az egyikben csak Caro és Elisa alkotásai szerepelnek. A falakon tizenöt festmény, és három dombormű. Egy lépcsős állványon nyolc kisplasztika. Külön talpas oszlopokon kilenc portrészobor, közöttük Zoe szobra a jelenlegi orral. Ez és a róla készült festmény egymás mellett, portré a lányáról síkban és térben. Minden alkotáshoz elkészítik a feliratokat a művészek nevével, a mű címével és a kikiáltási árral. Zoé két portréjához semmilyen felirat nem kerül, a kiállítási darabok közül csak ez a kettő nem vesz részt az árverésen.
Délben elkészülnek a munkával, Elisa hazaviszi barátnőjét, és visszamegy, hogy fogadja az érdeklődőket. Olyan sokan jönnek, hogy csak kilenc órakor tudja bezárni a galériát. Amikor hazaér Caro még dolgozik. Bemegy a műterembe és nézi barátnőjét, milyen elszántan formázza az agyagot. De nem engedi közel magához, mert meglepetést készít, nem akarja, hogy lássa kik a készülő relief szereplői. A kemence méretei miatt három darabban égeti ki, az első már a kemencében van, azt még ma kiveszi. Éjjel kiégeti a második részt, és a harmadikat szombat délelőtt.
Reggel a férfiak és Mary mennek a konyhába dolgozni, Elisa a galériába. Caro kora reggel már a műteremben van, a relief harmadik részét beteszi a kemencébe, és új tárgyakat kezd formázni.
Délután a család is elmegy a galériába, az árverésen annyi vendég van jelen, hogy egy tűt nem lehet leejteni. A kalapács alá vont alkotások hihetetlen áron kelnek el, Caronak egy Robert Redford szobor portréja ötvenkétezer dollárért. A teljes bevétel több mint egymillió dollár. Marynek nagy ötlete támad, ezt megbeszéli az anyjával, Caroval, és az ötletre rábólint Sam is, aki a pénzt gyűjti az alapítványnak. Caroline és Elisa a lányra bízzák, hogy bejelentse az ötletét.
- Mivel sokan nem tudnak a magas leütési árak miatt a siker tudatában hazamenni, azt javasoltam az érdekelteknek, hogy aki legalább ötezer dollárt a hátrányos helyzetű gyerekek projektre szán, azok számára Caroline munkáiból később csinálunk bemutatókat, és az alkotásait kisorsoljuk a részükre. És hogy az adakozási folyamatot fenntartsuk, negyedévente rendezünk kiállítást. A sorsoláson mindig az előző időszak mecénásai vesznek részt, a kiállított alkotások darabszámában, a beérkező adományok sorrendjében. Aki szeretne ebben a nagyszerű vállalkozásban részt venni, kérem, hogy Sam-nek jelentse be szándékát.
Még aznap huszonkét érdeklődő jelezte, hogy részt kíván venni a bejelentett kezdeményezésben. Hazafelé Elisa nagyon elégedetten nyilatkozik Caronak.
- Büszke vagyok rá, hogy a művészetedet méltó helyre tettük. Most aztán dolgozhatsz, hála a lányom ötletének.
- Ilyen nemes cél érdekében, szívesen dolgozom. Majd Charlynak nem engedem, hogy a haverjainak elajándékozza a képeimet. Jön minden hozzád, hogy csinálj pénzt az alapítványnak. Ha hazamegyek első dolgom egy jó kemence beállítása.
- Tudod mit mondott a lányod? Azért nem dolgoztál eddig agyaggal, mert féltetted a kezedet.
- A lányom nagyon jól ismer, de elnéztem a te kezeidet, és úgy láttam, hogy nincs veszélyben a hiúságom.
Amikor hazaérnek Caro megmutatja az eltitkolt és már kiégetett munkáját. A három részes reliefen a két család minden tagja szerepel, középen a jegyespárral. Mindenki ámulattal nézi a tökéletesen megformázott arcokat, és Caroline boldog, hogy örömet szerzett szeretteinek.
Ezen a hétvégén a legfiatalabbak kivételesen nem találkoznak. Robertnek szerdán volt egy vizsgája, és a további napokon a következő hétfői beszámolójára készül.
Vasárnap reggel Caro hazarepül, Berry kíséretében.
Közben pénteken Zoe Bosztonba utazott, még aznap este megnézett egy előadást. Szombaton találkozott több színésszel, csak vasárnap reggel megy haza. Az egyik fiatal színésznővel a beszélgetése nagyon érdekes fordulatot vett.
- Milyen szép gyűrűd van, csak nem eljegyzési?
- Valóban az, a vőlegényemtől kaptam.
- És ki az a szerencsétlen fiú, aki a híres szívtipró hálójába került.
Zoe megmondja vőlegényének a nevét, a színésznő elsápad, és nem tud megszólalni. Zoe látva a reakciót biztos benne, hogy a lány jóban volt Berryvel.
- Úgy látom nagyon jól ismerted a vőlegényemet. Engem ez nem zavar, és téged?
- Nem, engem sem zavar a közös munkában. De Berrynek a neve még ma is villámcsapásként érint. Tudnod kell, még soha nem voltam senkibe olyan szerelmes, mint belé.
- És most?
- Már csak egy csodálatos emlék. Végig tudtam, hogy ő nem lehet örökre az enyém. De amikor elváltunk, nagyon fájt, mintha az egyik felemet veszítettem volna el. Nagyon szerencsés nő vagy, olyan férfi, mint Berry, talán nincs még egy a világon.
- Ebben egyetértek veled, ezért kértem meg a kezét.
Amíg anyja és vőlegénye San Francisco-ból Los Angeles felé repülnek, egy másik gépen Zoe is hazafelé tart Bostonból. Azon gondolkodik, milyen érdekes, hogy mindig belebotlik a vőlegénye volt szeretőibe, de ez nem is csoda, annyian vannak.