Már mennek is tovább, a tóba befolyó kis patak hídján keresztül, és a híd hirtelen beszakad alattuk. Nagy döccenéssel fél méterrel alacsonyabbra kerülnek, a víz majdnem befolyik a lábuk alá. Mindenki elképed, most ebből a helyzetből hogy kerülnek ki, de nincs idejük töprengeni. A mellettük lévő sziklafalról óriási víztömeg hömpölyög, egyenesen a busz felé. Ilyenkor nem lehet mást csinálni, csak kapaszkodni, és sikongatni. Aztán a víztömeg a jármű előtt hirtelen irányt vált és fodrozódva, tajtékozva folyik el valahová. Ezt is megúszták. A busz újabb nagy döccenéssel megremeg, ez már a vég. De a híd felemelkedik eredeti helyzetébe és máris indulnak tovább.
Még a frászt hozza rájuk egy lávaömlés, de azt is megússzák. Aztán a busz bemegy egy Metro állomás peronjára, és ott megáll. Hallani lehet a közeledő Metro süvítő hangját. Aztán óriási földrengés ráz meg mindent, az egész megálló remeg, a peron mennyezetéről hatalmas betontömbök hullnak alá. Közben befut a szerelvény, és az utolsó két kocsi kisiklik, ott csúsznak a peron kövezetén, hatalmas szikrákat szórva, egyenesen az utasok felé. A leszakadt mennyezet kábeleket tép szét, azok is szikráznak, ívet húznak. Közben több helyen fentről ömlik a víz, teljes a káosz. Az utasok már kezdik azt hinni, hogy ez már nem játék, annyira életszerű minden. Ez alatt a földrengés folyamatosan rázza az egész peront, újabb törmelékek válnak le a mennyezetről, tartóoszlopok dőlnek ki. Mindenki kapaszkodik, a gyengébb idegzetűek visítanak. Még minden rázkódik, de mint egy visszafelé lejátszott filmben, minden az eredeti helyére kerül, a szerelvény hátramenetben kimegy az alagútba, miközben a kisiklott két kocsi talpra áll, és megszűnik a rengés. A peronon minden rendben van, a törmelékek visszakerültek eredeti helyükre, a lehullott nagy mennyiségű homokot a beömlő víz már elmosta. Kimegy a busz, és a peron újra építve tisztára glancolva várja a következő csoportot.
Még megnéznek több díszletet, Mexikó, New York utcái, több eredeti felvételi helyszínt a „Született Feleségek", a „Psiho", a „Frédi és Béni" filmekből. Amikor a buszból kiszállnak, egy bárban koktéloznak, és utána hazaautóznak.
Otthon vacsora után felmennek az uszodába. Mary és Robert elfoglalják a szaunát, Berry a két nővel úszik néhány hosszt. Közben megbeszélik Zoeval, hogy milyen csinos a fogadott húga, érdekes, hogy még nem volt senkije. Ezt a témát a lány lezárja egy bölcselettel.
- Ami késik, az eljön.
Később beülnek a jakuzziba, és ott beszélgetnek.
- Amíg úsztál, Berry legeltette rajtad a szemeit. Azt mondta, ha nem lenne a vőlegényem, most rád hajtana.
- Én meg hagynám, hogy elcsábítson.
- Ne higgy Zoenak, ilyent nem mondtam, az igaz, hogy gondoltam. Jó lesz vigyázni, ez a nő belelát a fejembe.
- Csak azt figyeltem, ha egyik irányba úsztunk, a levegővételnél a fejed balra emelted ki a vízből, a másik irányba meg jobbra.
- Ne aggódj, ha máshol jön meg az étvágyam, de otthon lakom jól.
- Azt hiszem ideje hazamennünk, kíváncsi vagyok, a húgocskám mennyire hozta meg az étvágyad.
Közben a fiatalabb pár is leússza a maga hosszát. Mielőtt Zoe hazamegy Berryvel, megbeszélik, hogy másnap kilenckor találkoznak a reggelinél, és utána sétálnak egyet a Rodeo Driven.
Éjfélkor érnek haza Zoe lakásába. Azonnal lefekszenek, de csak egy óra múlva alszanak el, mert Berrynek bizonyítani kell, hogy mennyire tud jóllakni otthon. Amikor már félálomban szenderegnek, mindketten ugyanarra gondolnak, - milyen jó, hogy egymásra találtak.
Vasárnap reggeli után végiggyalogolják a Rodeo Drivet, a lányok mindegyike vásárol valamit a méregdrága üzletekben.
Ebéd után Emma segít édesanyjának mosogatni, és rendet rakni, a két fiatal pár ez alatt még egy búcsúölelkezésre visszavonul. Délután Robert új autójával kiviszi a repülőtérre Maryt és Emmat, Zoe meg a saját kocsijával Berryt.
Amikor a tranzitban vannak, a fiúnak, dezsavü érzése van, mert egy gépen repülnek haza Ava-val, akivel ezt az utat valamikor már közösen megtették.